Húszévesen, amikor az első lakásomat kerestük a szüleimmel, így írtam le az álomkonyhát: „elég, ha annyi hely van benne, hogy kávét lehessen főzni, kaját úgyis mindig rendelni fogok”. Ebből az egy mondatból nagyjából a főzőtudományomra és a főzés iránti érdeklődésem mélységére is következtetni…
Hányszor görcsöltetek már azon, hogy mit gondolnak rólatok mások? Hányszor volt lelkiismeret-furdalásotok, miután kimondtátok, amit őszintén éreztek? Hányszor igazítottátok teljesen másokhoz az életeteket, és hányszor kértetek elnézést azért, mert azt tettétek, amit igazán szerettetek volna? Én túl…
