Vannak, akik bankbetétben tartják a megtakarításaikat. Mások ingatlanba fektetik. Én a fürdőszoba polcomon tartom a vagyonom. Krémekben. És szérumokban. No és maszkokban. Az első bőrápolásos emlékem, amikor nagyanyám élesztőből és vízből kevert masszát ken az épp kirügyező arcomra (éljen a tinikor).  A többi pedig már történelem.

De mégis hogyan jutottam el a tini toniktól az antioxidáns szérumokig?

Két szó: koreai rutin.

A varázslatos 10 lépéses arcápolási rítus, ami alapjaiban változtatta meg a nyugati világ kozmetikai iparágát. És ami miatt millió nő – köztük én is – forgatta ki minden sarkából a fürdőszobai szokásait, annak reményében, hogy ha minden este 40 percet tölt lemosással, hámlasztással, maszkokkal, szérumokkal és intenzív hidratálással, akkor egy reggel majd a koreai lányokhoz hasonlóan tiszta és ragyogó arcbőrrel ébred.

Nagyjából a koreai rutin népszerűségre emelkedésével egy időben jött el a fordulópont az én életemben is. Hiába ápoltam a bőrömet – akkor még azt gondoltam – tudatosan tinédzser korom óta, még felnőttfejjel is pattanásokkal és acné hegekkel küzdöttem. És ezt a legkevésbé sem éreztem fairnek. Nem elég, hogy egyfelől nyomasztott a most már hármassal kezdődő életkorom, de az életem fele azzal telt, hogy kisebb és nagyobb bőrhibákat próbálok elkendőzni, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb, mint több. Elég volt. Akkor megfogadtam, ha törik, ha szakad, a következő nyáron én márpedig alapozó nélkül fogom élni a mindennapjaim.

Jó Ikrekhez méltóan óriási lelkesedéssel vetettem bele magam a témába, és rövid idő alatt zavarba ejtően sok információt halmoztam fel kozmetológiai és bőrgyógyászati cikkekből, YouTube videókból és női magazinok hasábjairól. Innen pedig, mint Aliznak a nyúlüregből, nem volt visszaút.

Megtudtam például, mi a különbség a bőr típusa és az állapota közt (avagy hogyan lehet a zsíros bőr is dehidratált), közelebbi kapcsolatba kerültem olyan fogalmakkal, mint a kémiai hámlasztás és megtanultam a különbséget az AHA, a BHA és a PHA közt, megismertem az antioxidánsok jótékony hatását és a fényvédelem fontosságát.   

Megértettem, miért nem jó, ha az amúgy is zsírosodásra hajlamos bőrömet extrán szárító összetevőkkel sokkolom (mert a dehidratált bőr még több olajat termel, ami épp ellenkezője a kívánt eredménynek), vagy miért nem tesz jót az arcbőrnek a durva szemcsés bőrradír (mert a fizikai bőrradírok sokszor mikrosérüléseket okoznak a bőr felszínén).

Természetesen szintén Ikrekhez méltóan át is estem a ló túloldalára: csak idő kérdése volt, hogy az arcápolási kencéim átvegyék a hatalmat a fürdőszobában, és a felső polcról hadjáratot indítva gyakorlatilag elfoglalják az egész szekrényt.  

Márkákat direkt nem írok, van itt minden a pár ezres tételtől a húszezresig. Persze egyben nézve ijesztő lehet, mennyit költöttem/költök ezekre a kencékre, de saját védelmemben meg kell jegyeznem, a mostani állapot hosszú hónapok eredménye, és vannak olyan dolgok, amik akár fél évig is kitartanak.

Mindamellett az én rutinom korántsem annyira sokrétű, mint a klasszikus koreai, bár ugyanazon a rétegzős elven alapul. És bár az átlagnál jobban beleástam magam a bőrápolás tudományos vetületébe, tisztában vagyok vele, hogy csak a felszínt kapirgálom.  Nem vagyok bőrgyógyász, a tudás, amit magamra szedtem az évek során leginkább a saját tapasztalataimból táplálkozik.  

Éppen ezért sem ajánlom senkinek, hogy azonnal vágja sutba az eddigi szokásait, és alakítson ki egy teljes rutint. A bőr az ember legnagyobb élő organizmusa, és ahogy minden ember más, mindenkinek eltérő módon reagál a bőre az új dolgokra. A fokozatosság elve - mint sok más területen – itt is aranyszabály. Egy jól működő arcápolási rutin felállítása hónapokba is telhet, miközben az ember folyamatosan monitorozza a bőre reakcióját és annak változó igényeihez mérten finomhangolja a részelteket. Ehhez pedig vagy rengeteg idő és türelem, vagy egy hozzáértő szakember szükségeltetik.

A végső kérdés persze mindig ugyanaz: megéri?
Megéri minden este 20-30 percet tölteni arcmosással, amikor a szappan és a víz ugyanúgy megfelel?
Megéri tízezreket költeni csodát ígérő kencékre vagy csak egy ügyes marketingkampány áldozata vagyok?  

Nekem igen. Így, lassan 5 év múltán sem tökéletes a bőröm (őszintén, kinek az?), de szemmel látható a változás. Nemhogy a valós koromnak nem tippelnek, de sokan 5-6 évvel fiatalabbnak gondolnak ránézésre.  És bár néha még így is hívatlan kis vendégekkel az arcom közepén ébredek, az idő nagy részében annyira rendben tudom tartani a bőrömet, hogy nem érzem szükségét a sminknek. (Ettől függetlenül persze ugyanúgy sminkelek reggelente, de az álcázás helyett most már csak tisztán élvezetből.)

Hogy ez csak a szerencsés genetika vagy tényleg a gondosan megtervezett és betartott arcápolási rutin eredménye? Valószínűleg mindkettő.

Az elmúlt évek során nemcsak a bőrömet tanultam meg megfelelően ápolni, de megtanultam odafigyelni rá. Odafigyelni magamra. Odafigyelni a saját testem jelzéseire és tenni a jólétéért. Ezt pedig sosem elég korai elkezdeni. 

Fotó: A szerző sajátja
Borítókép: Unsplash/ Chris Knight