Sokáig nem volt felhőtlen a viszonyom a testemmel. Rengeteget bántottam, becsméreltem, mert nem olyan volt, amilyennek szerettem volna, olyan, ami megfelelne az éppen uralkodó ideálnak.

Sok időbe telt, mire megszerettem a puhaságát, a domborulatait, mire felfedeztem a szépségét, és megtaláltam benne az erőt és az örömöt. Mire beláttam, hogy akármilyen is, de a sajátom, így megérdemli a tiszteletemet és a szeretetemet. Ehhez azonban elsősorban nem a feleslegtől kellett megszabadulnom – bár mára az is sikerült –, hanem azoktól a mérgező gondolatoktól, amikkel a tökéletlennek tartott testemet büntettem. Nem a pluszkilók voltak a legnagyobb ellenségem, hanem saját magam.

Persze az én küzdelmem közel sem volt ahhoz mérhető, amit a 24 éves Grace Ritter vív, aki a lassan 10 éve tartó evészavarából próbál felépülni. A terápia fontos része, hogy búcsút intsen azoknak a gondolatainak és berögződéseinek, amik állandóan a diétázás körül forogtak, és megtanuljon pozitívan viszonyulni a saját testéhez. A fiatal lány szerint ez különösen azért nehéz, mert a testszégyenítés különböző formákban szinte a mindennapi kommunikációnk részévé vált. 

Grace ezen felbuzdulva eldöntötte, hogy a saját eszközeivel veszi fel a harcot a jelenség ellen: Weigh Free May címmel mozgalmat indított, amelyben arra hívja fel a hozzá csatlakozók figyelmét, hogy májusban legalább egy rövidke hónapra próbáljanak meg pozitívan viszonyulni a testükhöz. Koncentráljanak a benne rejlő szépségekre, azokat az energiákat pedig, amiket saját testük becsmérlésére pazarolják el, valami örömteli, építő dologra fordítsák: jógázzanak, meditáljanak, töltsenek időt a szeretteikkel. Persze, mindig könnyebb lesz elmerülni az önsajnálatban, mint ténylegesen változtatni azon, ami nem tetszik magunkon. De, ahogy Grace is hirdeti: a testünk egy csoda, megérdemli a szeretetünket, legyen bármekkora is a ruhaméretünk – erre pedig nem árt elégszer figyelmeztetni magunkat. Kezdetben egy hónapig, aztán azon is túl. A lényegi változás úgyis fejben kezdődik.

Fotók: Pinterest