A karácsony már régen nem arról szól, amiről kellene: az öröm, a befelé figyelés, a béke és a lecsendesedés ideje helyett ez az év egyik legtúlterheltebb időszaka. Őrültek módjára rohanunk, költekezünk, mintha az ünnep attól lenne valóban boldog és értékelhető, hogy milyen ajándék kerül a fa alá vagy milyen sokfogásos menü az asztalra. A végén pedig csodálkozunk, hogy a frusztráltságon és a fáradtságon kívül nincs semmi, amit a karácsonyból magunkkal vihetnénk. De vajon hogyan lehet elkerülni, hogy az ünnepi időszak a stresszről szóljon? Miként faraghatunk le az elvárásokból és teremthetünk meg egy egyszerűbb, ám boldogabb ünnepet? Erről beszélgettünk Herendi Kata pszichológussal, a Slow Budapest szakmai vezetőjével.

Van recept az egyszerű, békés és boldog karácsonyra?

Egy kevésbé stresszes karácsony megteremtésében sokat segíthet, ha tudatosan egyszerűsítünk, amennyit csak lehet, és hagyunk időt magunknak arra az adventi időszakban, hogy lélekben is megérkezzünk az ünnepbe. Ha ez nem sikerült, mert túlságosan felhalmozódtak a feladatok, a munka, akkor sem kell elkeserednünk, hiszen az utolsó pillanatban is le lehet még "faragni" mindabból, ami túlzott stresszt jelent.

Az egyik legegyszerűbb módszer erre az, ha végiggondoljuk, mi jelent számunkra túlságosan nagy nyomást, és nemet mondunk rá, akár saját magunknak is. Végül is, mi történik, ha nem lesz pontosan 24-én délben készen az ebéd, vagy nem kézzel készített díszekkel aggatjuk tele a fenyőfát? Valószínűleg semmi. Nemet mondhatunk arra is, hogy az ünnep három napján végigfussuk az összes kötelező rokonlátogató kört. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyszerűen közöljük, nem megyünk - de felhívhatjuk az illető családtagot, és elmondhatjuk, hogy pihenni szeretnénk aznap, áttehetnénk-e a találkozást későbbre, a két ünnep közé, vagy akár az új évbe.

A karácsony lényege elvégre nem abban rejlik, hogy szigorúan abban a három napban szerethetjük egymást; ki tudja, talán a másik oldal is megkönnyebbül egy kicsit, hogy eggyel kevesebb vendéglátásra kell készülnie.

Ugyanez a helyzet az ajándékokkal: ahelyett, hogy kabátban-kapucniban izzadva rohannánk még 23-án is a hiányzó tételek után az üzletekben, megbeszélhetjük a családdal, a barátokkal, hogy idén nem tárgyakkal lepjük meg egymást, inkább jövőre csinálunk valami közös programot, elmegyünk együtt egy koncertre vagy egy előadásra. De említhetném akár azt is, hogy az ötfogásos ünnepi vacsorából elhagyhatunk hármat - úgysem bírja senki végigenni. A lényeg, hogy ott egyszerűsítsünk, ahol mi magunk úgy érezzük, hogy már túl sok. Ha a főzés a szenvedélyünk, és attól támad ünnepi hangulatunk, elengedhetünk helyette valami mást, például a takarítást.

A visszalassulásra, a megérkezésre lehet alternatíva a slow karácsony. De mégis, mit takar pontosan a kifejezés és hogyan segít megteremteni az ünnepi hangulatot a lelkünkben?

Nincs igazán pontos definíciója, de én valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy a slow karácsony az a karácsony, ami rólunk is szól - nem csak a csillogóan tiszta lakásról, a hétféle süteményről, a rokonlátogatásról. Ha pedig rólunk is szól, akkor benne van a kimerültségünk, a tökéletlenségek, még az esetleges indulataink is, amik a nagy ünnepi, ünnep előtti rohanást kísérik. Fontos, hogy ezekkel is tudatosan szembenézzünk, és megpróbáljuk elfogadni, hogy nem szűnnek meg varázsütésre, amint szentestét üt az óra.

Sokan ugyanis egészen karácsony napjáig görgetjük magunk előtt ezt a rengeteg frusztrációt, ebből pedig szinte lehetetlen, de legalábbis nagyon nehéz egy olyan igazi "tankönyvi" ünnepi hangulatba megérkezni, jelen lenni a gyertyagyújtásnál, nem azon szorongani, amikor valaki a habos-krémes sütinkkel szemez, hogy vajon időben a kezébe tudunk-e nyomni egy kistányért. És persze ez is stressz: vágyunk a békére, a karácsonyi hangulatra, és nem sikerül elérnünk. Ha velünk is ez a helyzet, és az utolsó pillanatig rohantunk, a legfontosabb, hogy elfogadóak, megengedőek legyünk saját magunkkal szemben.

A tökéletes ünnepi hangulatot, amit a reklámokban látunk, nagyon kevés embernek sikerül valójában átélnie. A legtöbbünk ünnepének igenis része a fáradtság, a stressz.

Ezért fontos, hogy az ünnepnapok alatt valóban pihenjünk, és adjunk magunknak időt olyan dolgokra, amelyek tényleg feltöltenek, legyen ez akár egy hosszú séta a téli fények alatt, vagy egy lustálkodós reggel, egy délutáni olvasgatás. Fontos, hogy a slow karácsony ne egy plusz elvárás legyen, ami miatt szoronghatunk, ha nem sikerül lassulni, teljesíteni: legyen inkább egy kis emlékeztető, hogy ne feledkezzünk meg magunkról a nagy sietségben.

Milyen tanácsaid vannak azoknak, akik az utolsó pillanatra hagyták a teendők nagy részét? A végső nagy hajrá után is vissza lehet még lassulni?

Gyakran mondjuk a lassítással kapcsolatban, hogy százról nullára még a legjobb autók sem képesek egyik pillanatról a másikra lefékezni, és így van ez az emberekkel is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha a 23-i rohanásból nem tökéletesen lelassulva érkezünk meg a szentestébe, fel is kell adnunk az egészet, sőt: sosem késő elkezdeni kicsit lassítani, akár 24-én délután sem. Ami igazán számít, hogy hagyjunk magunknak időt rá. Általában körülbelül egy hét, mire egy különösen rohanós időszak után a szervezetünk megnyugszik, és elhiszi, hogy kicsit visszakapcsolhat egy lassabb fokozatba. Ezért aztán lehet, hogy a mi karácsonyi lassításunk valamikor szilveszter előtt érik majd be igazán, vagy akár annál is később. De ez nem baj: ha dátumokhoz kötjük, azt tűzzük ki célul, hogy ha törik-ha szakad, szentestére lelassítunk, csak további frusztráljuk saját magunkat, mert a rengeteg karácsonyi teendő mellé felkerül a "lassítani kéne" nyomás is.

Kezdjük el inkább szépen fokozatosan, és engedjük, hogy a kis lépéseknek is meglegyen a hatásuk. Ha úgy jön ki a lépés, hogy már csak az ünnepnapokon tudunk kicsit fellélegezni, vágjunk bele akkor: aludjunk kicsit tovább reggel, vagy sétáljunk egyet délután. Szándékosan nem javaslom ilyenkorra például a gyertyafény melletti meditációt, hiszen ha ezerrel pörgünk, az túl nagy lépés lenne, túlságosan hirtelen. De ha kezdetben az aktív pihenés valamelyik formáját választjuk, és fokozatosan haladunk a csendesebb, nyugodtabb percek felé, máris sokat teszünk azért, hogy lassítsunk.

Említetted az ünneppel kapcsolatos elvárásokat, amelyek miatt épp a lényeg, a lecsendesedés, a befelé figyelés, a béke vész el. Hogyan tudjuk ezeket úgy csökkenteni, hogy elkerüljük a sértődést és végül mindenki elégedett maradjon?

Ha valaki megtalálja azt a tuti receptet, amit követve egyetlen szülő, nagyszülő, anyós, nagynéni sem sértődik meg az ünnep végére, akkor azt én is kérem szépen! :) De a viccet félretéve: erre sajnos nincs garancia. Ha szeretnénk csökkenteni az elvárások okozta nyomást, az egész biztosan azzal jár, hogy előbb-utóbb nemet kell mondanunk valamire. Ebből pedig bizony lehet sértődés, súrlódások; nem véletlen, hogy ezt annyira igyekszünk elkerülni, hogy inkább megsütjük azt a flódnit, még ha hat órába telik is, vagy részt veszünk az ötödik karácsonyi bulin is, amire meghívtak. Ha nemet mondunk valakinek, általában azért szorongunk, hogy megbántjuk, és nem fog minket szeretni. De ha mélyebben belegondolunk: ha kicsit meg is sértődik valaki az első pillanatban, miért ne érthetné meg, ha túlterheltek, fáradtak vagyunk?

Mindennek és mindenkinek biztosan nem tudunk eleget tenni; ez lehetetlen vállalkozás. Az viszont nagyon fontos, hogy időt, teret és figyelmet adjunk saját magunknak, és ez azzal jár, hogy olykor a saját pihenésünk, feltöltődésünk érdekében határokat kell húznunk, még azokkal szemben is, akiket szeretünk.

Ne féljünk ezt megtenni: a nemet mondás pillanatnyi kényelmetlenséggel jár, de az, ha nem tesszük meg időről időre, hosszú távon nem csak a lelki, de a testi egészségünket is rombolja. Legyünk kedvesek, de határozottak: ajánljunk fel egy másik lehetséges időpontot a találkozásra, vagy egy közös programot, ahol igazán egymásra figyelhetünk.

Fotó: Alisa Anton/Unsplash