Mik a legnagyobb félelmeid? Mi lenne, ha hagynád őket megtörténni? Továbbra is rettegnél vagy épp ellenkezőleg: ez segítene abban, hogy el tudd őket engedni? Íme, 3 módszer, amellyel megtanulhatod, hogyan szabadulj meg a szorongásaidtól.

A félelem szinte a kezdetektől belénk van programozva: gyerekként rettegünk a sötéttől, az ismeretlen helyzetektől, az idegenektől, a képzeletünk szülte misztikus lényektől és még megannyi mástól. Ez a belső jelzőrendszer a javunkat szolgálja, a segítségével tanulhatjuk meg ugyanis hol húzódnak a határok, amiket nem szabad átlépni a testi épségünk érdekében.

Felnőttkorban azonban már más a helyzet: a mesebeli szörnyek tovatűnnek és jóval valóságosabb dolgok lépnek a helyükbe. A félelmeinkkel való leszámolásnak is nagyobb lesz a tétje - nem beszélve arról, hogy sokkal komolyabb belső munkára van szükség hozzá. Hiszen, ha amiatt szorongunk, hogy nem vagyunk elég jók, ha félünk a komolyabb elköteleződéstől vagy esetleg olyan egyszerű alaphelyzetekben is leblokkolunk, mint egy állásinterjú, már nem elég a szüleinkhez rohanni, hogy elkergessék a démonjainkat.

A téma jó ismerője, Olympia LePoint egykori rakétatudós szerint, ha nincs egy módszerünk, amivel átprogramozhatjuk az elménket, hogy legyőzhessük a félelmeinket, sosem leszünk sikeresek az életfeladatainkban. Épp ezért a tapasztalataira hagyatkozva létrehozott egy technikát, amely három kulcsdöntésen alapul, és ezeken keresztül segít átalakítani a gondolkodásunkat, hogy végül felülkerekedhessünk a félelmeinken.

Nevezzük nevén – és ezzel a lendülettel tagadjuk is meg

Ahhoz, hogy felvehessük a harcot a félelmeinkkel, elsősorban azt kell tudnunk, hogy mi ellen küzdünk pontosan. Sokáig rettegtem attól, hogy nem vagyok elég jó, és így nem vagyok elég – nemcsak szakmai értelemben, hanem a magánéletemben, a kapcsolataimban sem. Az érzés mély gyökereket vert bennem, átkeresztelte a magamról alkotott képet és rengeteg helyzetben korlátozott. Olympia szerint már önmagában nagy áttörést jelent, ha pontosan megfogalmazzuk, mitől szorongunk. És, ha ez megtörtént, a következő lépésként utasítsuk el: esetemben ez azt jelentette, hogy elhatároztam, nem vagyok hajlandó többé bárkinél kevesebbnek, rosszabbnak érezni magam és nem fogom hagyni, hogy az esetleges kudarcok megállítsanak vagy elbizonytalanítsanak magamban.

Programozzuk át az agyunkat

Írjuk felül a gondolatainkat úgy, hogy eltöröljük belőlük a félelmet. Nem is olyan rég részt vettem egy állásinterjún: egy olyan pozícióra pályáztam, amelyre már nagyon régóta vágytam. Minden jövőbeni boldogulásomat gondolatban erre a dologra tettem fel és rettegtem, hogy végül nem engem választanak. Napokig erős szorongást éreztem, ha az interjúra gondoltam. Aztán szinte villámcsapásként jött a felismerés: megvan a kellő tapasztalatom, jól tudok kommunikálni, csapatban működni, talpraesett vagyok és eddig mindenhol megálltam a helyem. Szakmailag és emberileg is meglelek az elvárásoknak. Ha valamiért mégsem engem választanak, akkor annak így kellett lennie. Idővel találni fogok majd mást, amiben kiteljesedhetek, vagy ami még jobb, saját magam teremtem meg a lehetőséget és hozok létre valami olyat, amiben jól érzem magam.

Cselekvésre fel!

A világ leghíresebb perfomransz-művésze, Marina Abramovic szerint időről időre muszáj olyan dolgokat tennünk, amiktől félünk. „Ha ugyanis mindig csak azt csináljuk, amit szeretünk, sosem fogunk változni, hanem újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük majd el.” Sose felejtsük el, hogy mindig nyitva áll előttünk a lehetőség arra, hogy egy mély levegőt vegyünk, és megtegyük, amitől félünk – ezáltal pedig szembenézzünk a démonjainkkal és átkereszteljük a szorongást valami pozitív élménnyé. Én így indítottam el végül ezt a blogot. Te mit teszel majd?

Fotó: pexels.com